Mt 13,10–17



Jézus példázatokat mond. Kétféle ember van a hallgatóságában, de nem aszerint, hogy érti-e a példázatot vagy sem. A tanítványoknak is meg kell magyaráznia. Az igazi különbség: a tanítványoknak megadatott, hogy értsék „a mennyek országának titkait”. Jézussal járva megérthették.

Jézus arról tanít, hogy milyen a mennyek országa (Isten országa). De nem úgy tanít, mint mások, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Ő a Király, aki most az Atya jobbján van és esedezik értünk. De Király volt akkor is, amikor a földön járt, és volt, aki ezt meglátta: „Te vagy az Isten Fia, Te vagy Izráel Királya” (Jn 1,49/50), „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Mi kellett ahhoz, hogy ezt meglássák? Az, hogy hallják, lássák Jézust, és ne utasítsák el. Az, hogy készek legyenek Isten akaratát cselekedni, felismerjék, hogy a tanítása Istentől való (Jn 7,17) – maga Isten Igéje, és ezért van hatalma. Az kellett, hogy higgyenek Neki, és ez a hit „igazságul tulajdoníttassék” nekik (1Móz 15,5); hogy amikor Jézus elhívta őket, akkor elinduljanak Vele.

A többiek csak hallják a tanítást, de annak nem lesz hatalma az életükben. „Ha Te nem szólsz, Uram, / A szó fülig ha érhet, / De szívig nem mehet…” – Ezt úgy hívja az Ige: „hallván hallanak és nem értenek”, mert „megkövéredett a szívük”. Oda jutottak, hogy bármit mond Isten az Igében, nem „értik”, nem látják meg, hogy rájuk vonatkozik. A vallási előírásokat (áldozatokat) még teljesítik, de nincs ott bennük a valódi istenfélelem; a hála, hogy Isten az Atyánk, aki Megváltót küld; a tisztelet, az engedelmesség.

Ma is lehet „megkövéredett szívvel”, önelégülten hallgatni az Igét. Először valami bűn, amit nem akarok megvallani, akadályozza, hogy értsem. Ha az a bűn ott marad, lassan megszokom, hogy nem értem, mit mond az Ige. Még tudom mutatni kifelé, hogy vallásos vagyok, talán fel is néznek rám, én is meg leszek elégedve magammal… így „kövéredik meg” a szívem.

„Tedd kövérré e nép szívét… hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen” (Ézs 6,10). Jézus korára ez „beteljesedik”: nem látnak, nem hallanak, nem értenek. Mégis beszél hozzájuk Jézus (példázatokban) – és mégsem akarják érteni (elmennek).

A tanítványok már kezdik ismerni Jézust. Most a magvető példázatát hallották. Ezt még nem úgy kezdi Jézus, hogy „hasonlatos a mennyek országa…”, de arról szól. Ezért a tanítványoknak szükségük van a magyarázatra. Nekünk szükségünk van arra, hogy maga az Úr (a Szentlélek) magyarázza meg Isten Igéjét. Ő szóljon arról, hogy milyen Isten és milyen az Ő Országa. „Nekünk megadatott”, és Ő ezt el akarja mondani nekünk. Nemcsak példázatokban. Az Ő Országa: az Ő királysága, uralma. Nemcsak elméletben tanít meg arra, hogy ez milyen, hanem kimunkálja bennem, hogy Ő valóban Úr legyen fölöttem, bennem… az életem minden területén. A hívők közösségében is: ahogy együtt engedelmeskednek, „Krisztus-test” lesznek, gondoskodnak egymásról. Ahogy szeretik azt is, akivel „nehezebb”, mert Krisztust látják benne, mivel az Övé, és Őbenne is ott van.

Isten Országát most azok láthatják, akik újonnan születtek. A földi életben azt láthatjuk belőle, ahogy „működik”, épül. Az az élet nekünk, hogy ebben az országban benne lehetünk, és hogy Krisztus élhet bennünk. Amikor valaki megtér, mi is örülhetünk, hogy élet született, és Isten országa növekedett. Ennek örülnek a mennyben is (Lk 15,7.10), ez összekapcsol minket a „fönti” Országgal.

Ezt a „próféták és igazak” is látni akarták (az ÓSZ-ben). Isten nekik is megmutatta, hogy az Ő Igéjének hatalma van, ezzel ők szolgáltak is, és az Ige nem tért vissza üresen. De nem látták az Úr Lelkének ezt a munkáját: hogy mindenkiben, aki hisz, „benne marad”, és ez összekapcsolja őket a mennyel.

„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek, hogy hall”: halljuk az Igét úgy, hogy annak hatalma van bennünk, és látjuk, hogy elvégzi a munkáját: bennünk is, ahogy növekedünk, és az új megtérőkben is.





1Pt 1,8–9

„Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.”